Mindig én vagyok a gonosz és a rossz, mert meg merek szólalni.
Mindig piszkálnak engem csakhogy ne üljek csendben.
Eltűrök sok mindent, de mégis van egy határ,
Mit ha már valaki elér nincs vissza futás.
Mindig én vagyok a gonosz meg a rossz, mert elszakad a fonál, én vagyok a hibás és mindig nézzek el mindent mit mások tesznek .. Törödjek mindig mindenkivel . És ha ők nem törödnek velem, ne merjek fesztivált csapni, mert én leszek a gonosz meg a rossz ismét , hát tudjátok mit?! akinek nem tetszik valami hagyjon engem békén nem érdekel. Nem szeretek tétlenül ülni, okosan bologatni csakhogy másnak megfeleljek. Nem fogok mindig mindent eltürni csakmert más azt mondta. Nekem is kell a nagfény, kell a levegő, vagy megfulladok odabent és nincs tovább. Bár lehet ez lenne a leglogikusabb (félre értés ne essék nincsenek öngyilkos hajlamaim, de néha tényleg ilyen érzésem van). Kiváncsi lennék hány ember hiányozznék.. Talán egynek sem .. Az is lehet nem is érdekelnék őket, hogy jaj mi lett ezzel a buta libával.
Talán egyszer eltűnök én is szó nélkül,
Talán nem lesz többé én, ki minden eltürjön.
Talán nem lesz kit mindig szekálni, mert tudja, hogy eltüri
Nem lesz többé, se jó, se rossz.
Nem lesz kivel ordibálni.
Nem lesz kit kiröhögni.
Nem lesz semmi, mert aki volt eltünt.
Nem tudni mivan vele,
Nem tudni merre jár.
Mindenkiben csak annyi maradt meg, hova lett ez a leány?!
