Rövid történet, hosszú út mi most elöttünk áll. Vannak emberek kik megunják az utat amit járnak és letérnek róla csakhogy gondolkodási időt kapjanak csak egy kis időre is legalább, eltünnek, megszünnek létezni, kiváncsian várják, hogy mikor visszatérnek vajon kik lesznek azok akik tárt karokkal 
várják majd őket. Az ember általában ilyenkor tudja meg, hogy kik azok kik igazán törődnek vele, vagy hívják, hogy mivan vele vagy bármi másféle módon jelzik a személlyel aki úgydöntött letér útjáról, hogy hiányzik valakinek. Még én is elszoktam gondolkodni, hogy vajon kinek hiányoznék, ha egyszer én is eltünnék, de választ sose kaptam rá, majd talán egyszer kapok rá választ. Az ember sose gondolná, hogy kinek hiányozna, sose tudja, hogy pont a legjobb barátnőjének nem hiányozna de egy olyan személynek viszont igen aki kevésbé törődik vele, de minden mozdulatát lépését figyeli mindig mögötte áll titokban, mindig megvédi a bajban, még ha az illető nemis tudja. De ez a személytől is függ, hogy visszaakar e térni megkezdett útjára vagy visszafordul s abba hagyja mindazt mit elkezdett, nem tudni.. Talán egyszer egy nap visszafordul, visszatér utjára mit elkezdett és visszatér azokhoz kiknek hiányzott, vagy abba hagyja, mert nem meri folytatni és sosem tér vissza ahhoz mit egykoron elkezdett. Szerintem mindig maradjatok amellett kit szerettek bizonyítsátok be neki, hogy jó úton halad, ha mégsem legyetek jó barátok és mentsétek meg útját legyetek ti a hősei, álljatok amellé ki rossz útra tér, húzzátok ki a bajból.
