We are all nothing in this world.

Egyszer volt, hol nem volt, elegem volt .. Nos ezúttal történetem ott kezdődik, hogy van egy fiú, kinek életében soha nem voltak barátai vagyis voltak .. de azok viszont szellemek voltak, akár mennyire ijesztő és hihetetlen ez a fiú szellemekkel barátkozott. Mikor mindig elmondták neki a szellemek, hogy mi fog történni ekkor és ekkor, ő elmondta másoknak, mások meg sose neki, mikor megtörtént utána pedig csodálkoztak. Így gondol- hatjátok elég különc fiú lehetett ez alapján .. Ám egy nap új lány jött osztályukba, a fiú ránézett és angyali szárnyakat látott körülötte, nem tudott hinni a szemének még sosem látott ilyet. Fura volt a fiúnak, mert a lány állandóan követte és ez feltűnt neki, de sose tudta az indokát, hogy vajon miért lehet ez .. Ezek után a szellemektől megtudta, hogy az a lány valójában nem evilági, hanem az angyalok küldték, hogy vigyázzon és felügyeljen a fiúra. Ezek után megismerte jobban a lányt jó barátok lette és a lány mindig mellette maradt, hogy védelmezze, Én úgy gondolom mindenkinek vagy egy őrangyala ki mindig mellette van titokban. Jóban, rosszban mellette van, sosem hagyja el, mindig megvédi ha bajban van. Ki tudja, lehet akár valakinek a legjobb barátja az őrangyala ezt sosem tudni. De mindig van ki megvéd a bajban ..

Én is arról álmodok, hogy egyszer angyal lehessek s megköszönjek mindent annak ki egész életemben védelmezett engem a tudtom nélkül. S védelmezhessem az illetőt egy életen át.

Mindig én vagyok a gonosz és a rossz, mert meg merek szólalni.
Mindig piszkálnak engem csakhogy ne üljek csendben.
Eltűrök sok mindent, de mégis van egy határ,
Mit ha már valaki elér nincs vissza futás.

Mindig én vagyok a gonosz meg a rossz, mert elszakad a fonál, én vagyok a hibás és mindig nézzek el mindent mit mások tesznek .. Törödjek mindig mindenkivel . És ha ők nem törödnek velem, ne merjek fesztivált csapni, mert én leszek a gonosz meg a rossz ismét , hát tudjátok mit?! akinek nem tetszik valami hagyjon engem békén nem érdekel. Nem szeretek tétlenül ülni, okosan bologatni csakhogy másnak megfeleljek. Nem fogok mindig mindent eltürni csakmert más azt mondta. Nekem is kell a nagfény, kell a levegő, vagy megfulladok odabent és nincs tovább. Bár lehet ez lenne a leglogikusabb (félre értés ne essék nincsenek öngyilkos hajlamaim, de néha tényleg ilyen érzésem van). Kiváncsi lennék hány ember hiányozznék.. Talán egynek sem .. Az is lehet nem is érdekelnék őket, hogy jaj mi lett ezzel a buta libával.

Talán egyszer eltűnök én is szó nélkül,
Talán nem lesz többé én, ki minden eltürjön.
Talán nem lesz kit mindig szekálni, mert tudja, hogy eltüri
Nem lesz többé, se jó, se rossz.
Nem lesz kivel ordibálni.
Nem lesz kit kiröhögni.
Nem lesz semmi, mert aki volt eltünt.
Nem tudni mivan vele,
Nem tudni merre jár.
Mindenkiben csak annyi maradt meg, hova lett ez a leány?!
 

Megtanultam e világban, ki az, ki igaz barát és ki az, ki csak kihasznál. De kezdõdjék történetem ott, hogy; volt 1 lány ki igazán különleges volt a világ számára.Sok ellensége akadt, mert sokan irigyek voltak rá...És voltak olyanok is kik nem szerették, mert egyszerûen féltek tõle és furcsának tartották. Mindig voltak barátai egészen addig ameddig meg nem tudták féltett titkát.De õ sosem adta fel mindig újra kezdte életét, ám egy nap beleszeretett egy fiúba, fiú is szerette, de amint kiderült titka a fiú elhagyta. Összeomlott és úgy hitte, hogy nem fog tudni felállni ebbõl a helyzetbõl, de ez mégsem így lett ismét újra kezdett mindent egy új helyen. Ám titka ismét kiderült, de ezek a barátai már elfogadták különcségét, mert valamilyen szinten mindannyian különcök voltak a maguk módján. Volt egy fiú is akit szeretett és a fiú is ugyanúgy szerette, mikor megtudta titkát kicsit meglepõdött, ám nem taszította el magától hanem 9rült neki, hogy az õ kedvese nem olyan lány mint a többi, van benne valami különleges ami miatt más volt. A lány azóta boldog életet él barátai és kedvese mellett.De tudnotok kell, hogy ez a lány 12 éves koráig sose volt egyedül á12 éves korában meghaltak szülei egy autó balesetben, azután mindig csak egyedül volt. Ám most boldog lehet, élheti életét és szüleihez is kijár temetõbe, hogy megköszönje nekik mindazt mint 12 éves koráig megtettek érte, de most már új élete van, reméli most már véglegesen is boldog lehet mostani barátaival és kedvesével,kikre családtagként tekint. Ám egy sajnálatos napon életét vesztette, mikor barátai életéért küzdött hogy ellensége meg ne ölje õket.A lánynak sikerült legyõznie ellenségét, de mégis sebesülései olyan mélyek voltak, hogy nem bírta tovább életét vesztette. Barátai akkor jöttek rá mit tettek, mikor a lány sírjára virágot tettek, nem segítettek neki mikor legnagyobb szüksége volt a lánynak rájuk hanem elmenekültek és soha többet nem látták egymást. Mondjuk sokat nem tehettek volna, de mégis elmenekültek és mikor a lány meglátta, hogy eltûntek ellensége képen röhögvén a lányt, egy halálos csapással a földre küldte, de a lány még ekkor sem adta fel, küzdött tovább, hogy fojtathassa mindazt mit elkezdett, de sajnos ez mind nem sikerült neki, ellensége elpusztult, de az õ sebei mélyebbek voltak mint bármi mások. Fájt neki,hogy elhagyták akkor mikor legnagyobb szüksége lett volna rájuk, fájt, hogy senki sem biztatta mikor kellett volna.Akkori kedvese is elpártolt mellõle mert ez már veszélyes volt, veszélyes volt amiket tett.De nem tehetett róla ez volt a sorsa...

De valójában ez a lány azért volt különleges, mert egy angyal volt.Mindenkit megvédelmezett a rossztól így senkinek soha nem esett baja.Ám halála után, mindenki rájött, hogy csak akkor van igazán nagy ereje ha van mellette mindig valaki.

Minden ember fut egy olyan szerelem után, ami már nem teljesülhet be, mindig van valami ok, vagy mindig történik valami ami akadályoz. Bármennyire is fáj, hogy nem szabad futni utána, az érzelmeink mégis erösebbek mint bármi más ezen a földön.
Míly szomorú énis belestem az élet ennek a csapdájába, kimászni nem tudok, az élet nem engedi, hogy engedjek a szórításon, egyre csak szorul a hurok, nem bírom már, majd megszakadok, de mégis az élet húz, bátorságom nincsen, hogy elképzeléseimet valóra váltsam, az élet nem adta meg nekem ezt a drága ajándékot, gyáva vagyok félek mindentől, félek az élet reakciójától.Míly szomorú és fájdalmas az élet néha kegyetlen, senkinek sem tökéletes az élete, még annak sem aki gazdag a pénz nem boldogít.Vagy eztcsak én látom így?!
Nehéz sorsunk, nehéz életünk, küzdjünk, vagy bukjunk el büszkén!

Nagy szavak egy kicsilánytól
kiben bátorság semmi,
az élet mégis bátorság próba elé állít,
de én meghátráltam nem tudok tovább lépni,
megragadtam a múltban, mimár elmúlt,
visszatekernémaz időt csakhogy újra azlehessek aki egykoron voltam,
újra azzal lehessek akit egykor szerettem(és még ma is szeretem),
újra boldog lehessek legalább ismét csak egy kisidőre,
csak ne kelljen elvíselnem eme szívszorongató,
szívtipró érzést, hogymár nem lehet enyém,
kire szív szerelmemként tekintek.

Gondolom nem csak én vagyok ezzel így, mert minden ember életében minimum egyszer beleesik az élet ennek a csapdájába, mert hát miért ne?!

Kit én szeretek sose jutott el az agyáig, hogy amit mondok igaz, mindig mosolygott egyet rajta, hogy; "haha ~ micsoda butuska leányka."
Egykoron elhitte, ám tönkretették életem amiben énis hibás vagyok húztak jobbra balra nem tudván mit tegyek, próbáltam menekülni és utána sgíteni mindenen, de mire felébredtem mélyálmomból már rémálom volt minden.
de még mai napig ; SZERETLEK TÉGED !