Egyszer minden ember megleli a boldogságát ebben a világban, csak túl kell élni mindazt ami az életben várrá, de nem biztos, hogy sikerülni megélni boldogságát, bármi közbejöhet, egy halál, egy elmúlatlan szerelem.. Én is nagyon szeretek valakit de kitudja, hogy mellette megfogom találni azt az állandó boldogságot amit talán az élet szánt nekem is egyszer egy szép napon, eddig mindent segített átvészelni.De állandóan én se tudom elviselni azt a terhet ami lesúlyt. Egy nap kitudja talán én is úgy végzem ahogy akárki más ebben a világban, minden esetre én nem tudom, de ameddig ez a valaki mellettem áll úgy érzem elég erős vagyok mindahhoz ami következik. Senki sem a maga erejéből erős, hanem attól erős, mert szeretet kap és küzd a szeretteiért. Én mindig is arról álmodoztam, hogy kitudja talán én is egy vagyok azon kiválasztottak közül akit megfigyelésre küldtek a földre, és végül itt maradtak egy életre vagy azért mert megtalálta azt a boldogságot amiről nem álmodhatnak azok akik ott vannak ahonnan én jöttem, de mindig úgy éreztem mintha nem evilági lennék. Mindig olyan álmaim voltak, hogy egy bukott angyal vagyok, számüztek onnan ahová valójában tartozok és a föld a börtönöm.Hmm.. Elég nevetségesnek hangzik tudom, de mégis olyan valóságosnak tüntek ezek az álmok. Nevetséges mikről tud álmodni egy kis butus ifjonc, de mégis kitudja mi is az igazság valójában. Senki sem tudja bebizonyítani azt a tényt, hogy ne léteznének másvilági lények, akár angyalok, akár démonok.Álmaimban egy rég elbukott angyal vagyok, akit azért számüztek, mert tisztavérű lény hanem csak félvér, és féltették a világukat. Hmm.. micsoda butaság, mikről nem tudok álmodni, nevetséges.
De mégis úgyérzem mindez valóság és nem csak egy álom, kisért az a múltam amiről én titkon nem tudok. Nem bizonyított tény, hogy amikről álmodunk nem a régelmúlt valóság, illetve a közelgő jövő, mert az álmok valóra válhatnak.